F.C.I. 143. SZÁMÚ STANDRARD
F.C.I. 2. CSOPORT
Általános megjelenés:
A dobermann középmagas, erõteljes, izmos kutya. Elegáns vonalai, magasba törõ tartása, határozott, temperamentumos egyénisége a normális anatómiai felépítésû kutya eszményképévé teszik. Alkata, fõleg a kané, úgyszólván quadrotikus (négyzetes).
Fej:
A fej a nyaktól jól elkülönül. Oldal- és felülnézetbõl nyújtott, tompa ékre emlékeztet. A bõr szorosan tapad a csontokra és izmokra, a fej ezáltal finoman mintázott, száraz. Elõ- és oldalnézetbõl a fejtetõ lejtõs, az orrvonallal képzett párhuzamosát a találkozásnál enyhe átmenet, "stop" köti össze. Szokványos tartásban a vonalak az orrtükörtõl a fejtetõig enyhén emelkednek, majd finoman legömbölyödnek a tarkó irányába. A koponyatetõ keresztvonala szinte egyenes, nem esik a fülek felé. A felsõ és az alsó állkapocs (fang) széles és mély, a szájszélek szorosan zártak. A 42 tagú fogsor fehér, a harapás ollós, vagyis a felsõ metszõfogak kissé az alsók elé, és azok peremét takarva helyezkednek el. A szem közepes méretû, ovális, színe sötét. Az orrtükor fekete, a barna és a kék kutyáknál lehet világosabb is, de a szintén világosabb szemekkel együtt itt is a minél sötétebb összhatás a kívánatos. A magasan tûzött fül a fej méretéhez arányosan vágott, figyelõállásban a földhöz viszonyítva merõlegesen és párhuzamosan állított. (A fülvágás néhány év óta nem számit követelményeknek, egyes országokban tilos.) Az elõforduló hibákat a mellékelt képek szemléltetik.
Nyak:
A fejhez és a törzshöz viszonyítva aránylag hosszú, száraz és izmos. Vonala enyhén ívelt magasba törõ és nemes tartású.
Törzs:
A hát rövid és feszes, a mar fõleg a kanoknál izmos és kiemelkedõ, a fal irányába lejtõ gerinccel meghatározza a hátvonalat. A vesetájék izmos, az egész hát arányosan széles benyomást kelt. A keresztcsont és keresztcsigolyák által képzett far gömbölyû. Az enyhén ívelt bordák álló helyzetben a mellsõ végtagok könyöke alá érnek, a mellkas mélysége meghaladja a teljes marmagasság felét. Az elõmell (front) megfelelõ szélességû domború, a szív telt és izmos. A mellkas legmélyebb pontjától a medence irányába haladva a has felhúzott, az alsó vonal lendületesen ívelt. A földtõl a mar legmagasabb pontjáig mért távolság kanoknál 68-72 cm, szukáknál 63-68 cm. Szükség esetén mindkét irányban 2 %-os korrekció a megengedett, de azonos értékû kutyák esetén a standardon belülit kell jobbnak tekinteni. A szukák törzse a mellbimbók elhelyezkedése miatt a négyzetesnél hosszabb lehet. Az erõteljes mellsõ végtagok minden irányból nézve párhuzamosan állnak. A felkarcsont és a hosszú, ferde lapocka megközelítõleg 105-110 fokos szöget zár be. A lapocka szorosan a bordákhoz simul, vége kissé a gerinccsigolyák fölé emelkedik. A könyök szorosan a mellkashoz simul. A lábfej rövid és domború, az ujjak zártak. A hátsó végtag felsõ combja izmos és megfelelõ szélességû. A törzshöz viszonyított hátrafelé történõ eltolódása mintegy 130 fokos. A lábszár függõleges. A hátsó végtagok párhuzamosak, a lábfej macskaláb. Farkaskörmök nem lehetnek.
Járás:
A dobermann járása elegáns, fordulékony, szabad, és tért ölelõ. A mellsõ lábak erõteljesen elõrehatolnak, a hátsók hosszú rugalmas léptei adják a megfelelõ tolóerõt. A kutya mindig ellentétesen használja a mellsõ és hátsó végtagját.
Szõrzet:
A rövid, kemény és sûrû szõrzet simán és tömören fekszik. Színe fekete, barna (különbözõ árnyalatokban) lehet, élesen elkülönülõ, tiszta, rozsdavörös jegyekkel, az utóbbiak a fangon, a szájszéleken, a pofán, a szemek felett, a gégén és a mellkason, a lábszárakon és a lábfejeken, a hátsó végtag belsõ oldalán, a végbéltájon, és az ülõcsontokon találhatók általában azonos méretben és alakban.
Farok:
A születéskor a hosszú farok két csigolyányi távolságban a faroktõtõl vágott, a bõr és a szõrzet teljesen elfedi a sebhelyet, megfelelõ magasságban tûzött, a kutya végbéltáját takarja.
A fogak:
A kiskutyák fog nélkül születnek. Három-négy hetes kor körül a tej-, szem- és metszõfogak elõtörnek, majd hathetes korra kinõnek a tej elõzápfogak. Három és öt hónapos kor között a tej metszõfogak állandó fogakkal váltódnak. Öt hónapos korban a tej elõzápfogak, hat hónapos korban pedig a tej szemfogak váltódnak. Felnõtt kutyánál a fogazat akkor jó, ha teljes és szabályos. A bírók gyakorta használják bírálatoknál a fogazat korrekt és komplett meghatározást. Ez természetesen azt jelenti, hogy a harapás szabályos, és mind a 42 foga megvan a kutyának. Az alsó és felsõ fogsor záródását nevezzük harapásnak. Szabályos harapásnak nevezzük, mikor a felsõ fogsor ollószerûen záródik az alsó fogsorra. A dobermannál minden ettõl eltérõ már hiba. Ráharapásnak vagy harapófogó szerû harapásnak nevezzük, mikor az alsó és felsõ fogsor úgy találkozik, mint a harapófogó vágófelülete. Elõreharapásnak nevezzük, mikor az alsó fogsor elõrébb áll, mint a felsõ. Ezt a harapást csukaszerû vagy alul harapásnak is nevezzük. Hátraharapásnak nevezzük, mikor az alsó fogsor hátrább áll, mint a felsõ fogsor, de nem záródik. Ezt a harapást pontyszerû harapásnak vagy felülharapásnak is nevezzük.